A kapitalizmus fejlődési szakaszai (speciális)

Természetesen ebben a sajátos hazai, környezetben a termelő erők fejlődtek, a piacot újra felosztották, a finánctőke annak rendje módja szerint átvette a gazdasági motor szerepét. Mi pedig ugyan úgy csodálkozunk a gazdaság működésére, mintha nem több évtizedes tanulási, gyakorlási lehetőségek állnának mögöttünk.

Ezt a tájékozatlanságunk annál is inkább érthetetlen, hogy a most regnáló hatalom emberei, már a szocializmus idején ebből kaptak elméleti ismereteket és ezt egy kommunisták által alapított, elvi, gondolati, szólás szabadságát korlátlanul biztosító kollégium keretei között tehették.

Nyilván e szabadságot biztosító kollégium, csak egy létezett, ahova természetesen csak a kommunista rendszer kádereinek leszármazottai juthattak el. Ez amolyan inkubátor volt, amelyben, kísérlet folyt, annak megállapítására, hogy elvi szabadságban felnövekvő utódok, milyen ideológiai, politikai irányultságba fejlődnek.

A kísérlet indításakor, nem gondolták, hogy annak eredményei, már nem a kommunista hatalom irányi tása alatt lesznek értékelhetők. A gyors rendszerváltásnak köszönhetően, ma már ennek az ideológiai kísérletnek az eredményei rendelkezésünkre állnak.

 E kísérlet megfontolásai abból indultak, hogy a szocializmusban cseperedő emberek, irányított ideológia befolyása alatt szocializálódnak és minden politikai befolyás nélkül, szabadon szocializálódva, mivé fejlődnek a szabad gondolatok, gondolkodók. A kísérletet, már kezdetben is torzította, az akkori társadalmi körülmények, amelyben a származás alapján igyekeztek szelektálni a polgárokat.

A munkás, paraszt származás minden területen előnyt jelentett és ennek megfelelően, a hatvanas, hetvenes évekre szinte mindenki munkás, paraszt származásúnak számított, egy nagyon elenyésző számú maszek, nem állami vállalatnál dolgozó, lángossütő, autószerelő, asztalos és egyéb szakmákban dolgozó polgárokon kívül. A leginkább munkás, paraszt származásúaknak, nyilván a párt kádereit, tisztségviselői számítottak, ezért aztán velük senki sem versenyezhetett és kiváltságos helyekre csak nekik volt esésük bejutni.

Jó példa, a ménesi úti kollégium tanítványainak kiváltságos helyzete.  A hivatalos politika biztosította, ideológiai, politikai szabadságon kívül még kibővült, a családból hozott kedvezményekkel is., mint káder gyerekek bármit megtehettek, hiszen családi és párt támogatása, állt a hátuk mögött.  

Az esélyek és lehetőségek egyenlő biztosítása, a párt irányította állam segítségével történt és történik ma is, pontosan, úgy mint anno.

Kapitalizmus, vagy rablás?

A kapitalizmus elméleti alapjai rendben is voltak, a rendszerváláskor, csak éppen senki nem törődött vele a szocialista tulajdon felszámolása során. Szerzések és lenyúlások évei következtek és természetesen az ideológiával felvértezettek vitték a prímet. A szocialista tulajdont sikeresen leváltottuk a magántulajdonnal és ekkor még a kapitalizmus gazdaságtani törvényszerűségit nem érvényesítettük, mivel azok feltételei kialakulóban voltak és ezért neveztük ezt a lenyúlások időszakát elneveztük, privatizációs korszaknak.

Ez a korszak se volt sikeres és még manapság is tart, persze az eszközök sokat finomodtak. Amíg kezdetben a huncut vasat se fizetett egy, egy gyárért, üzemért, földért és privatizációnak nevezték, ami később már csereügyletek révén bonyolódott. Az ingyen megszerzett javakat, lehetett cserék útján előnyösen cserélgetni, így a legkülönösebb cserék bonyolódtak, pártházak, bányák, irodaházak, volt szakszervezeti üdülők, gyárak, TSZ vagyonok, stb. Az ingyenes vagyonszerzés, vissza nem térítendő, vagy kedvezményes hitel kamattámogatásban nyilvánult meg és persze a megszerzett javak a hitel fedezetéül is szolgáltak.

Ezzel a Marx által meghatározott kapitalizmus törvényszerűségeit a mindennapok szintjén közvetlen közelről szemlélhettük. és közben csodálhattuk a kedvezményezettek magyarázatait, hogy majd ők, mint tulajdonosok rengeteg munkahelyet teremtenek, aztán ha földtulajdon után gépekhez is segítik őket, akkor aztán nem kell a támogatás a mezőgazdasághoz.  

Ezeknek az ígéreteknek az eredményeit még manapság is élvezhetjük, akár egy millió munkahely lesz.

Hektikus kapitalizmus

A kapitalizmus fejlődési szakaszai (speciális)

Természetesen ebben a sajátos hazai, környezetben a termelő erők fejlődtek, a piacot újra felosztották, a finánctőke annak rendje módja szerint átvette a gazdasági motor szerepét. Mi pedig ugyan úgy csodálkozunk a gazdaság működésére, mintha nem több évtizedes tanulási, gyakorlási lehetőségek állnának mögöttünk.

Ezt a tájékozatlanságunk annál is inkább érthetetlen, hogy a most regnáló hatalom emberei, már a szocializmus idején ebből kaptak elméleti ismereteket és ezt egy kommunisták által alapított, elvi, gondolati, szólás szabadságát korlátlanul biztosító kollégium keretei között tehették.

Nyilván e szabadságot biztosító kollégium, csak egy létezett, ahova természetesen csak a kommunista rendszer kádereinek leszármazottai juthattak el. Ez amolyan inkubátor volt, amelyben, kísérlet folyt, annak megállapítására, hogy elvi szabadságban felnövekvő utódok, milyen ideológiai, politikai irányultságba fejlődnek.

A kísérlet indításakor, nem gondolták, hogy annak eredményei, már nem a kommunista hatalom irányi tása alatt lesznek értékelhetők. A gyors rendszerváltásnak köszönhetően, ma már ennek az ideológiai kísérletnek az eredményei rendelkezésünkre állnak.

 E kísérlet megfontolásai abból indultak, hogy a szocializmusban cseperedő emberek, irányított ideológia befolyása alatt szocializálódnak és minden politikai befolyás nélkül, szabadon szocializálódva, mivé fejlődnek a szabad gondolatok, gondolkodók. A kísérletet, már kezdetben is torzította, az akkori társadalmi körülmények, amelyben a származás alapján igyekeztek szelektálni a polgárokat.

A munkás, paraszt származás minden területen előnyt jelentett és ennek megfelelően, a hatvanas, hetvenes évekre szinte mindenki munkás, paraszt származásúnak számított, egy nagyon elenyésző számú maszek, nem állami vállalatnál dolgozó, lángossütő, autószerelő, asztalos és egyéb szakmákban dolgozó polgárokon kívül. A leginkább munkás, paraszt származásúaknak, nyilván a párt kádereit, tisztségviselői számítottak, ezért aztán velük senki sem versenyezhetett és kiváltságos helyekre csak nekik volt esésük bejutni.

Jó példa, a ménesi úti kollégium tanítványainak kiváltságos helyzete.  A hivatalos politika biztosította, ideológiai, politikai szabadságon kívül még kibővült, a családból hozott kedvezményekkel is., mint káder gyerekek bármit megtehettek, hiszen családi és párt támogatása, állt a hátuk mögött.  

Az esélyek és lehetőségek egyenlő biztosítása, a párt irányította állam segítségével történt és történik ma is, pontosan, úgy mint anno.

Kapitalizmus, a szocializmus után

A kapitalizmus nem volt ismeretlen a szocialista világban, hiszen valamilyen szinten mindenki tanulhatott róla és nagyon sokan tanították is, sőt vizsgáztattak, vizsgáztak belőle.

Tehát, akiknek munkahelyi karrierjéhez szükség volt politikai képzésre, mert szakmai képességük hiányosságát tudták politikai ismeretekkel pótolni, esetleg csak megbízhatónak akartak látszani, marxista ismeretekkel vértezték fel magukat.

A marxista ismeretek magját a szocializmus és a kapitalizmus gazdaságtana képezte, az előbbi elveit is magas szinten volt érdemes tanulni, mert az akkori napi gyakorlat elég messze járt az elméletig megvalósíthatótól . A kapitalizmus gazdaságtanát, meg ezért erőltették,  nehogy átvegyük azt a hatékonyságot, amelyre az képes.

Ezt sikerült is betartani, de mivel a szocialista tervgazdálkodás nagyon precízen szabályozott gazdasági tevékenységet igényelt, inkább áttértünk az előre nem tervezett, piac által hektikusan befolyásolt, spekulációval terhelt kapitalista gazdaság kifejlesztésére.

Ezt úgy kezdtük, hogy mindent szétvertünk és ami egy picit még működőképes volt, azt azonnal odaadtuk valakinek, aki már a szocialista viszonyok között is az egyéni profit minél magasabb szinten történő realizálására volt képes. Ők aztán beígértek rendesen, hogy magas színvonal, profi kiszolgálás, rengeteg munkahely, takarékos üzemeltetés mellett hitelt vesznek fel és miután a szerzett javakkal már hitelképesek voltak, hát kaptak is.

Az ígéretek földje lettünk, csak a bibi, hogy azok is maradtunk. Körülbelül itt tartunk és további kilátásaink is csak erre vannak.

Amikor végre akadt egy kormány, amelyik a szegényebb körében is mert osztogatni, fizetésemelések segítségével, arról meg kiderült, hogy ez bizony nem piackomfort eljárás és bizony a később ezt is meg kellett  koplalni. 

A gazdasági válságok, meg egyenesen termékei lehetnek a piacgazdaságnak, ami rengeteg szakértőt foglalkoztat és nagyon sok politikust ösztönöz a arra, hogy szabályokat erőszakoljon bele, ebbe a megzabolázhatatlan gazdasági rendszerbe.

Ez tudományos értekezésem.